1997. pasztell, tempera, papír, kb 45x58 cm

Hátezbizonyrégenvót. :D

2006. pasztell, tempera, papír, kb 48x65 cm

A 2006-os szombathelyi Vörös és Fekete c. kiállításra készítettem, valószínűleg néhány ismerősömnek csalódást okoztam vele. Nem roncs, és nem is nagy durranás. Talán ebben az évben nem is festettem más képet, szal egyrészt jogos, másrészt evvan.
:)

2003. pasztell, tempera, papír, kb 45x62 cm

2007 július, pasztell, tempera, papír, kb. 48x65 cm
Remélem nem lett túl giccses :)

Pasztell, tempera, szén, papír, kb 48x62 cm
2007 márciusa, Bakonybél.

2007. papír pasztell tempera, kb 50x70 cm

Elnézést kérek, de úgy nézem, megnyekkent az a rohadt IndaPass rendszer. Hosszú kihagyás után visszatérnék, ám nem tudom a bejegyzéseket szerkeszteni, így egyelőre várni kell új képre.

Miután sokat gondolkodtam a dolgon, úgy döntöttem, picit felfüggesztem a roncsos képek publikálását, bemutatkozom néhány másik, általam művelt műfajban is. A fősodor így is a roncs marad. Tán a többi képemre is átszűrődik a hatása. Vagy azoké emezekre...

2007. Pasztell, tempera, papír, kb 45x67 cm Nna. Szóval ez egy sorozat első darabja, melyet idén januárban festettem.Bakonybélben.

Kissé el vagyok havazva a melóval mostanság, ezért aztán el is felejtettem szólni, hogy akit érdekel, még május 13-ig megtekintheti Győrben, a Nemzeti Színházban lévő RégióArt c. tárlatot. Itt három roncsos képpel szereplek.

A kiállítást egyébként a MAOE Vas Megyei Csoportja rendezi. Az anyag hamarosan más városokban is látható lesz, ha nem felejtem el, beírom ide, hol mikor, meddig.

:-)

2000 Sopron, Déli pu.-val szembeni hulladék-telep.
504Lacinak ajánlva. :)

1997 papír vegyes technika, kb 50x70 cm

Ez és az előző képem (Mitsu, Warb) sajnos elpusztult. Még a Tanárképzőn egy kiállításra küldtem őket, mint a két, szerintem legjobban sikerült darabot a sorozatból. Aztán elfelejtkeztem róla. Közben másik suliba kezdtem járni. A képek visszajöttek, állítólag sokáig látták őket a tanszék termeiben, folyosóin hányódni.

1997 vegyes technika, papír, kb 40x60 cm

Nem tart már sokáig.

2001. vegyes technika, papír, kb. 40x60 cm

Siettem a rajzzal, mert kellett a targonca. Ezt a kocsit épp kihozták a bontóműhelyből. A kurrens dolgokat már leszerelték róla és a darura várt, ami a kupacba emelte. Ráadásul az út közepén is volt... de mikor a bontósok meglátták, hogy rajzolom, inkább foglalkoztak mással. Rendesek voltak, na. :)

2001. Fotó, Forte 100 as FF film, Pentax gépezet.

Soproni kép.

1997 vegyes technika, papír, kb. 50x70 cm
Küzdenem kellett vele. A Minit utólag festettem rá.

1996 vegyes technika, papír, kb 50x70 cm
De most komolyan, milyen címet adjak már ennek a képnek? Igazából a többinek se nagyon volt eddig, de ez a legnagyobb kihívás. Very, very special thanks to Sámuel.
:-)))

Március 14. és április 11. között három új, nem roncsos képem kerül kiállításra Szombathelyen, az MSH Rendezvényház galériájában, a Tavaszi Fesztivál keretében. A kiállítás címe: Gyöngyszemek - fiatal alkotóművészek tavaszi tárlata, 2007.

Én most - némi kihagyás után - tájképekkel készültem.

További résztvevők:
Bakucz András, Csáki Ivett, Dencs Zsanett, Erdélyi Sarolta, Gadóczy József, Gyárfás Viktória, Hegedűs Adrián, Heintz Gábor, Huszár Judit, Kékesi Gábor, Kovács Nóra, Mészáros Szabolcs, Németh Alíz, Némethy Balázs, Rasperger Dávid, Rónaszéki Linda, Szántó István, Szíjj Sándor, Vadvári Katalin

A kiállítás munkanapokon 10.00-től 16.00 óráig tekinthető meg.

1996, vegyes technika, papír, kb 50x70 cm

A szereplők egy része nem véletlenül ismerős, lejjebb már szúrtam be egy másik nézőpontból készült festményemet.

1998 szén, pasztell fedő, papír kb 50 x 70 cm

2000. Szén, pasztell, papír, kb 50 x 70 cm (sérült!)

Sajnos ez a művem kissé összegyűrődött. Kisimítani nem merem, mert félek, hogy baja esik. Viszont nem tudom eldönteni, de lehet, hogy jót is tett neki ez a gyűrődés...

1997, ceruza, pasztell fedő, papír, kb. 50X70 cm

Majd' szétfagytam:-)

Tettem fel egy linket a bal oldali szövegdobozba ezzel a címmel. Soxeretettel ajánlom.

:-)

Megtörvén a képek egyhangú folyamát, úgy döntöttem, hogy nem csak festményeimet, hanem egyéb más, a témához kapcsolódó és engem befolyásoló egyéb dolgokat is megosztok a kedves ide vetődővel. Az alant következő szöveget pár éve fordítottam valami angol nyelvű művészeti folyóiratból. Egyelőre esélyét se látom annak, hogy megmondjam, melyikből. Ha valaki esetleg felismerné, szóljon. :-)

_________________________________________________

César kezdetben hagyományos képzést kapott, előbb a Marseille-i Művészeti Iskolán, majd Párizsban. Tehetsége már abban az időben is megnyilvánult. Pénzügyi nehézségek, illetve a tradicionális anyagok elutasítása vezettek gipsszel és vassal folytatott kísérleteihez 1948-tól, mikor is kisebb figurákat készített, melyek sajnos mára eltűntek. Az ötvenes évek elején, amikor különböző üzemekben az ívhegesztés eljárásaival ismerkedett, César érdeklődése az ipari hulladékok felé fordult. Az ócskavasban rejlő lehetőséget felismerve, összegyűjtött rugókból és csavarokból állatos sorozatokat készített. Felfedezései egy agresszív, geometrikus formáktól hemzsegő művészet irányába lendítették tovább, amiben közrejátszhatott még az is, hogy ezidőtájt került kapcsolatba Germaine Richier-vel. Tokhal című 1954-es alkotásában stílusának sajátosságai már karakteresen érvényesülnek. Césarra igen jellemző a humoros, megjelenésükben gyakran antropomorf vagy zoomorf, tudatosan egymás mellé helyezett különböző minőségű alkotóelemek, töredékek, hulladék anyagok egy organikus egésszé való integrálása. Az üres terekkel való bánásmód kiemeli az alkalmazott formákat és anyagminőségeket, mint azt láthatjuk a Teknősbéka (1957) vagy az Ördög (1956) esetében, mely utóbbi ma a Pompidou központi folyosóján áll.

Ezek az újrafelhasznált anyagokból álló gyűjtögetéssel készült objektek már az Új Realiznust vetítik előre. E mozgalom hozott össze olyan művészeket, mint Tinguely, Yves Klein és Christo, akik mind valamiképpen a fogyasztói társadalomra reflektáltak, illetve annak termékeit felhasználták a műalkotásaikban.

Már eleve létező tárgyakból (Duchamp ezeket nevezte ready-made-nek), esetünkben autókarosszéria-elemekből, melyek színük szerint lettek összeválogatva, César egy fémlemezre hegesztett kompakt és figuratív assemblage-ot alkotott (Bas-Relief, 1961), de az eljárás ilyen formában történő alkalmazása e murális reliefek esetében sem volt képes befolyásolni a művész koncepcióját (egymás mellé helyezés és hegesztés). Ezután a préselések jöttek. 1960-ban César nagy botrányt keltetta Májusi Szalonon, ahol három fémgolyót mutatott be, melyeket roncsautók karosszériájából alakított ki egy óriási prés segítségével. Ez a prés César számára „szerelem volt első látásra”:

„Már első alkalommal úgy működött, ahogyan nekem kellett: a prés minden várakozásomat felülmúlta. Megragadta az anyagot, összegyűrte, és különböző nagyságú nyomóerőt kalibrálva roppant méretű golyókat formált belőle…”

Ez ugyan a kézimunka végét jelentette, de César – a kritikus, Pierre Restany szavával élve – „kisajátította” az anyagot, miközben a préselés által elérhető formára, és annak külső héjára összpontosított.

„Újra és újra kezdtem, most már én magam irányítom a műveleteket, megtöltöm a prés gyomrát színes fémlemezekkel, leállítom a préselést félúton, újabb karosszéria-elemeket teszek hozzá… A bouillabaisse*! Ez már nem csupán objekt, ez már szobor.”

Tehát az ilyen irányított préselések során, mint például a Richard (1962), a művésznek sikerül kreatív tudatosságot illeszteni egy látszólag személytelen mechanizmusba.

César nem hagyta abba préseléseit, de tovább haladt új, kreatív eljárásokat dolgozva ki, melyek során mindig a legmodernebb anyagokat használta fel: műanyagot, plexiüveget, vagy polisztirén-habot.

__________________________

*Provence-i halászlé. Ifj Renoir  könyvében (Apám, Renoir. Gondolat, Bp. 1972.) olvashatunk róla, állítólag akkor az igazi, ha sok apró kövi halat meg mindenféle vicket-vackot főznek bele.

Ez az egykori Sopron-Déli pályaudvaron készült, 2000-ben talán. Gyuzo olvtárs az indexről biztosan emlékszik rá, mert ezt a két jobb sorsra érdemes púpost ő is látta itt. Kár értük.

1996, pasztell, tempera, szén, papír, kb 50x70 cm

Ez volt a legelső.