Megtörvén a képek egyhangú folyamát, úgy döntöttem, hogy nem csak festményeimet, hanem egyéb más, a témához kapcsolódó és engem befolyásoló egyéb dolgokat is megosztok a kedves ide vetődővel. Az alant következő szöveget pár éve fordítottam valami angol nyelvű művészeti folyóiratból. Egyelőre esélyét se látom annak, hogy megmondjam, melyikből. Ha valaki esetleg felismerné, szóljon. :-)

_________________________________________________

César kezdetben hagyományos képzést kapott, előbb a Marseille-i Művészeti Iskolán, majd Párizsban. Tehetsége már abban az időben is megnyilvánult. Pénzügyi nehézségek, illetve a tradicionális anyagok elutasítása vezettek gipsszel és vassal folytatott kísérleteihez 1948-tól, mikor is kisebb figurákat készített, melyek sajnos mára eltűntek. Az ötvenes évek elején, amikor különböző üzemekben az ívhegesztés eljárásaival ismerkedett, César érdeklődése az ipari hulladékok felé fordult. Az ócskavasban rejlő lehetőséget felismerve, összegyűjtött rugókból és csavarokból állatos sorozatokat készített. Felfedezései egy agresszív, geometrikus formáktól hemzsegő művészet irányába lendítették tovább, amiben közrejátszhatott még az is, hogy ezidőtájt került kapcsolatba Germaine Richier-vel. Tokhal című 1954-es alkotásában stílusának sajátosságai már karakteresen érvényesülnek. Césarra igen jellemző a humoros, megjelenésükben gyakran antropomorf vagy zoomorf, tudatosan egymás mellé helyezett különböző minőségű alkotóelemek, töredékek, hulladék anyagok egy organikus egésszé való integrálása. Az üres terekkel való bánásmód kiemeli az alkalmazott formákat és anyagminőségeket, mint azt láthatjuk a Teknősbéka (1957) vagy az Ördög (1956) esetében, mely utóbbi ma a Pompidou központi folyosóján áll.

Ezek az újrafelhasznált anyagokból álló gyűjtögetéssel készült objektek már az Új Realiznust vetítik előre. E mozgalom hozott össze olyan művészeket, mint Tinguely, Yves Klein és Christo, akik mind valamiképpen a fogyasztói társadalomra reflektáltak, illetve annak termékeit felhasználták a műalkotásaikban.

Már eleve létező tárgyakból (Duchamp ezeket nevezte ready-made-nek), esetünkben autókarosszéria-elemekből, melyek színük szerint lettek összeválogatva, César egy fémlemezre hegesztett kompakt és figuratív assemblage-ot alkotott (Bas-Relief, 1961), de az eljárás ilyen formában történő alkalmazása e murális reliefek esetében sem volt képes befolyásolni a művész koncepcióját (egymás mellé helyezés és hegesztés). Ezután a préselések jöttek. 1960-ban César nagy botrányt keltetta Májusi Szalonon, ahol három fémgolyót mutatott be, melyeket roncsautók karosszériájából alakított ki egy óriási prés segítségével. Ez a prés César számára „szerelem volt első látásra”:

„Már első alkalommal úgy működött, ahogyan nekem kellett: a prés minden várakozásomat felülmúlta. Megragadta az anyagot, összegyűrte, és különböző nagyságú nyomóerőt kalibrálva roppant méretű golyókat formált belőle…”

Ez ugyan a kézimunka végét jelentette, de César – a kritikus, Pierre Restany szavával élve – „kisajátította” az anyagot, miközben a préselés által elérhető formára, és annak külső héjára összpontosított.

„Újra és újra kezdtem, most már én magam irányítom a műveleteket, megtöltöm a prés gyomrát színes fémlemezekkel, leállítom a préselést félúton, újabb karosszéria-elemeket teszek hozzá… A bouillabaisse*! Ez már nem csupán objekt, ez már szobor.”

Tehát az ilyen irányított préselések során, mint például a Richard (1962), a művésznek sikerül kreatív tudatosságot illeszteni egy látszólag személytelen mechanizmusba.

César nem hagyta abba préseléseit, de tovább haladt új, kreatív eljárásokat dolgozva ki, melyek során mindig a legmodernebb anyagokat használta fel: műanyagot, plexiüveget, vagy polisztirén-habot.

__________________________

*Provence-i halászlé. Ifj Renoir  könyvében (Apám, Renoir. Gondolat, Bp. 1972.) olvashatunk róla, állítólag akkor az igazi, ha sok apró kövi halat meg mindenféle vicket-vackot főznek bele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.